Erdélyi futball klubok weblapjai
részletek...

Akik még nem ismernék CSEFI a csapat kabalája, a KVSC szüleménye, a galeri hivatalos megalakulásával egyszerre látott napvilágot és a 2007-2008-as téli szünet óta érezte szükségesnek, hogy ő is megszólaljon, elmondja véleményét, mert kezdett nyomasztóvá válni a román sajtó egyoldalúsága, igazságtalansága, a csapat, a klub iránti közgyűlölet, nem tűrhette szó nélkül. ...............

CSEFI egy örök optimista, de ugyanakkor megpróbálja mindig tárgyilagosan és reálisan felmérni a helyzetet és megpróbál objektív maradni, elmondani jót is rosszat is.
Az itt elhangzott vélemények nem a KVSC 1907 Galeri hivatalos álláspontját képviselik.

Ti is írhattok neki, véleményt, ötleteket, kommentárokat a cefi@kvsc1907.ro email címre.

CSEFI minden meccs előtt látható a pálya szélén, buzdítja a szurkolókat.

CSEFI mondta:

 

2009 decemberi arhívum
2009 augusztusi archívum
2009 június-júliusi archívum
2009 április-májusi archívum
2009 január-márciusi archívum
2008 decemberi archívum
2008 október-novemberi archívum
2008 szeptemberi archívum
2008 augusztusi archívum
2008 június-júliusi archívum
2008 májusi archívum
2008 áprilisi archívum

március 15.

Péntek 13

Mozgalmas mérkőzésnek lehettünk tanúi pénteken március 13-án, sajnos nem feltétlenül a pályán mutatott játék az amit mozgalmasnak lehet nevezni, hanem minden egyéb. Az összecsapás egy már eleve eléggé hideg esős időben kezdődött, de ami ezután következett olyant rég nem látott városunk közönsége. Ha nem meccsen lettünk volna és nem majdnem március idusán, azt mondhattuk volna, hogy gyönyörűen havazik, mert mesebeli volt, már csak a Mikulás hiányzott a szánnal.
A második félidő kezdetére a hó már lassan ellepte a pályát, meg kellett várni míg letisztítják, később a sűrű havazásban a fehér labda vált láthatatlanná, jó sokára végre előkerült a színes labda is. Megjegyzem a fehérben játszó rapidosokat sem mindig lehetett észrevenni a pályán annyira beleolvadtak a "tájba". A 71. percben a bíró úgy döntött nem hajlandó továbbra is elviselni a rászakadt telet és leállította a mérkőzést. A hangosbemondó nem méltatta az ítéletidőben helytálló 16.000 nézőt, hogy tájékoztasson mi is történik, csak találgatni lehetett mi is az igazi oka a leállásnak, számunkra nem volt annyira egyértelmű, mivel a 71. percben sem havazott sűrűbben mint mondjuk az 50. percben, nem értettük miért akkor, vajon ez-e egyáltalán az oka, vagy esetleg egyéb. Végül hosszas huzavona után csak folytatták az összecsapást, de csak 9 perc ráadást számova az ennél sokkal több elvesztegetett idő helyett és még abból a kilenc percből is lecsípett vagy kettőt a bíró.

A csapatunk játéka még mindig nem azt mutatta amit jogosan elvártunk volna tőlük, igaz az is tény, hogy az előző két mérkőzéshez képest kicsit jobb volt, szóval remélhetőleg felfele ível a pálya. A legnagyobb gond továbbra is középpályán van, de ugyanúgy továbbra is kevés a kapu előtti helyzet, a kapura rúgás és természetesen a gól.

Szomorú számunkra, hogy újabb sérülés történt és feltehetőleg egész szezonra újabb alapemberét veszítette el a csapat. Dario Flores helytállt a kiesett hátvéd helyén, de Cadu személyisége, főleg mint csapatkapitány fog nagyon hiányozni a pályáról.

A pályán történtek mellett a lelátón történtek is eseménydússá tették ezt a péntek 13-i mérkőzést. Szomorúan kell megjegyezzem, hogy nagyon nem tetszik az az irány amerre sodródik a valamikor eléggé civilizált CFR szurkolótábor és ha meg szeretnénk őrizni jó hírnevünket igenis nekünk együtt kell fellépni, hogy még ha a mennyiség kárára is, a minőség mellett álljunk ki.

Az első fekete felhők akkor mutatkoztak mikor számomra teljesen érthetetlen és elítélendő módon egy barátságos mérkőzésen egy maroknyi szurkoló a P1-ből a vetélytárs csapat játékosát valamint a partjelzőt kezdte hógolyózni. Egyébként is elítélendő és büntetendő egy ilyen cselekedet, de egy barátságos mérkőzésen, ahol a vetélytárs egy a közvetlen közelünkben levő város csapata, még inkább nem tudom mi lehet a motivációja ezeknek az embereknek, ha nem más mint egyszerűen a "balhé". Nem értem és elítélem azt is mikor megérkeznek szurkolóink egy kiszállásmérkőzésre és már a bejáratnál azt kezdik énekelni, hogy "mi itt most vidéken vagyunk, falun vagyunk, falun vagyunk" (aici noi suntem la tara, suntem la tara, suntem la tara), miért kell sértegetni az ellenfelet, miért kell provokálni, nem válik tiszteletünkre. Hogy esett volna nekünk ha a nyugat Európából érkező BL csapatok szurkolói azzal kezdik, hogy lecigányoznak, lebalkánoznak minket, természetesen felháborodtunk volna. De ők nem így kezdték és nem így folytatták, tanuljunk tőlük. Hát milyen az az ember aki vendégségbe megy és azzal kezdi, hogy ócsárolja vendéglátója otthonát? Valaki meg kellene értesse ezekkel az emberekkel, hogy egy kiszálláson nem háborúba megyünk, hanem vendégségbe. És ugyanígy akik hozzánk jönnek azok is vendégek és a fogadtatást sem azzal kell kezdeni, mint tette ugyanez a pár ember a pénteki Rapid meccsen, hogy "ti cigányok vagytok, cigányok vagytok, cigányok vagytok". Lecigányozott minket valaki Londonban a Stamford Bridgen? A FUTBALL EGY SPORT!!! A szurkoló meg civilizált ember, nem állatfaj.
Szándékosan nem szerettem volna túl sokat lovagolni ugyanezen emberek legutóbbi cselekedetén. Főleg azért mert fáj és felháborít, hogy ennyi buta ember van és elszomorít, hogy mindezek fiatalok. De ők, akik nem tisztelnek semmit, miért is tisztelnék saját szurkolótársaikat, saját klubbjuk vezetőit, saját városukat, miért is ne rúgnának bele saját szurkolótársaikba? Mi értelme van egy futball mérkőzésen egy "Clujul nu e Colojvar" (Cluj nem Kolozsvár) szövegnek, ha nem más mint provokálni, feszültséget kelteni, összeugrasztani. És kinek jó mindez? Kérdem én mindazok akik ezek az emberek mellett álltak, miért nem szóltak rájuk, azok a vezető egyéniségek akik a P1-ben irányítják az egész galeri koreográfiáját, énekeit, miért nem cselekedtek azonnal, legalább nekik fel kellett volna lépni ellenük. De nem, sem ők sem a biztonságiak, akik azért is felelőssé tehetők, hogy egyáltalán a stadionba bejuthatnak ilyen felíratok, senki nem lépett fel.
A válasz egy csendes ellenállas volt és ezt nagyon fegyelmezetten betartotta, megértette mindeni, magyarok, románok egyaránt. Be kell valljam, nagyon nehéz volt csendben maradni, mindannyian szerettünk volna szurkolni. Sajnos mindennek kárát a pályán játszó csapat érezhette, mert a kettéosztott galeri hangja is megfeleződött és így a rapidosok sokkal jobban hallatták hangjukat, bíztatták csapatukat.

Végső soron sajnos nem a mi feladatunk megnevelni azokat akiknek az otthoni első hét év nem nyújtott semmi maradandót vagy mindaz lepergett róluk, de feladata a klubbank, hogy a felszerelt figyelőkamerákon keresztül kiszúrja őket és fellépjen ellenük, egyébként lassan de biztosan a bukaresti csapatok szurkolóinak szintjére süllyed a CFR szurkolótábora is. Nem elég a napraforgómagot kitiltani a stadionból, ettől még nem lesz európai stadionunk, áldozni kell egyéb népszerűtlen döntések meghozatalára is, ugyanúgy mint ahogy már korábban is megtörtént ez azokkal szemben akiknek xenofób megnyilvánulásaik voltak.

Szeretnék ismételten megkérni mindenkit, hogy cselekedetei során ne válaszoljon erőszakkal semmilyen provokációra és ne tévessze szem elől a KVSC galeri eszméit. A csapat bíztatása céljából járunk ki a stadionba, a fair-playt, a sportszerűséget, a toleranciát támogatjuk, valamint elítéljük az erőszakot és a vulgaritást. Ugyanitt kérek mindenkit, hogy ha velünk együtt kijön a stadionba, közénk áll, mert oda illőnek érzi magát, akkor vegye a fáradságot szurkolni, énekelni, tapsolni. Ha nem hallani hangunkat a szurkolás közben, akkor a csendünket sem hallja meg senki.

március 3.

KÖSZÖNET MINDENÉRT, KECSKE

Nehéz szavakat találni a fájdalom enyhítésére, mikor közeli ismerős, jóbarát hagy itt minket. Ma mindnyájan egy szomorú napra virradtunk. Utolsó útjára kellett kísérjük azt a társunkat akinek mi, mind közösség nagyon sokat köszönhetünk. Nem volt alkalmunk, eszünkbe sem jutott neki megköszönni mindeddig. Most már késő, mégis: Köszönjük, Kecske.

Bartha Tibor, a barátainak csak egyszerűen Kecske, a Bonjour Cafe tulajdonosa volt, azé a helyiségé amelyik egyik napról a másikra a szurkolótáborunk fő találkahelye lett. Szeretettel fogadta be a galerit, nem kért érte semmit cserébe, felvállalta az esetleges kellemetlenségeket is, mindent megtett, hogy megteremtse számunkra az otthonos hangulatot. A helység színvilágát is CFR szurkoló baráttá alakította, bármikor be lehetett térni hozzá meccset nézni s szünetben egy jót lehetett ebédelni is.

Ha most megpróbálom felidézni személyét, bármilyen szomorú is a mai nap, mindenképen egy mosolygós kép tárul elém, mert ilyen volt Kecske, kedves és mosolygós, melegszívű és barátságos.

Ma a családja, barátai és számos galeritag társaságában kísértük őt utolsó útjára. Egy hete még el nem tudtuk volna képzelni, hogy mára már nincs velünk, pár nap múlva, március 8.-án töltötte volna a 39. életévét. Túl korán hagyta itt ezt a világot...

Ilyen tragédiák megélésekor megállunk egy percre és elgondolkozunk mindazon amit megtettünk és azon amit csak szerettünk volna megtenni életünkben. Ilyenkor vesszük észre milyen rövid is az élet, és mennyire elveszünk a mindennapok kicsinyes dolgaiban, halogatva néha a kapcsolatok ápolását, az egymással való törődést. Egyedüli vigasztalásunk ma az lehet, hogy Kecske úgy élt ahogy szeretett volna és mindebben mellette volt élete párja és szeme fénye, a lánya.

Gyászunkban megható pillanat volt és mélyen megérintett minket a klub szolidalítása, mellyel adóztak egy szurkolótársunk emléke előtt. Tisztelet érte.

Nyugodj békében, Tibi. Hiányozni fogsz.

 

január 16.

MEGHATÓ

Mindig is úriemberként viselkedett és ennek jegyében is búcsúzik Maurizio Trombetta Kolozsvártól. CFR edző még soha nem szólt ilyen szívhezszólóan hozzánk, rólunk. Megpróbálom a tőlem telhető leghitelesebben lefordítani nyilatkozatát. "A CFR-t örökre a szívembe zártam. Végérvényesen CFR szurkoló maradok. Hiányozni fog nekem a gruiai közönség, egy igazi európai közönség. A CFR szurkolókban van valami különleges, mert megbecsülik a futballt és a sportot. Tiszteletet mutattak a munkánk iránt és elkötelezettséget a klubszínek iránt." - MAURIZIO TROMBETTA, Kolozsvár 2009. január 15.

 

január 10.

CFR UBER ALLES

Vagyis a CFR mindenek felett, ez tűnik ki a klub legutóbbi lépését követően. Nem tudom megállni, hogy ne kicsit rosszallóan jegyezzem meg mindezt. Megmutattuk mindenkinek, kemények vagyunk és megtaláljuk a kiskaput, de kérdem én, kellet ez nekünk? Tényleg szükség volt erre a lépésre? Elismerem minden eddigi lépés felfele vezetett a lépcsőn, ugyanakkor minden eddigi lépés valaki kárára történt, eddig is voltak akik nem értettek egyet, kezdve annakidején az Aurel Şunda lecserélésével, folytatva azzal, hogy sokakat meglepett Dorinel távozása, majd az évad végeztével miután vezetése alatt a csapat dobogós helyezést ért el és érezhető volt keze munkájának eredménye, mindnyájan szomorú búcsút kellett vegyünk Cristiano Bergodi mestertől, következett Andone aki így vagy úgy de bajnoki címszerzésre vezette a csapatot, majd egyesek szemébe a "háládatlan vezetőség" nem adta meg neki a lehetőséget, hogy a Bajnokok Ligájában eddzen (szegény a mai napig nem tudja megemészteni). Aztán kicsit kényszerhelyzetből (vagy lehet mégsem?) került az újabb edző, az addig ismeretlen Maurizzio Trombetta. Néha hajlunk arra, hogy azt gondoljuk ez a klub úgy működik mint egy jó német gépezet és minden jó előre meg van tervezve, mint egy puzzleben, minden időben a helyére kerül, mert mindennek megvan a maga helye és ideje.
De visszatérve Trombettára, talán az összes edző közül neki volt a legnehezebb feladata, hihetetlen rövid időn belül a legmagasabb európai porondon kellett bemutatkozzon. Egy a pályán eltévedt csapatot kapott kézhez a földön levő morállal, két héttel a római mérkőzés előtt, úgy hogy semmi vezetőedzői tapasztalattal vagy gyakorlattal nem rendelkezett. És ennyi nehézség ellenére egy olyan csapatott állított össze, egy olyan stratégiát dolgozott ki, amilyent nagynevű, bajnoki címet szerző elődjének sehogy sem sikerült. Meglepett mindannyiunkat az a magabiztosság ahogy indított és ahogy folytatta. Hogy nem sikerült helytállnia a három síkon zajló versenyfutásban, nem biztos, hogy csak az ő hibája, de az az életkedv, az a pörgés, az a labdajáték amit jelenléte adott a CFR játékénak, mindannyiunkat örömmel töltött el, és nagyon hamar megkedveltük őt. Talán ezért is fáj most jobban a távozása. Mondjuk sokan, hogy megérdemelt volna egy esélyt, hogy a téli felkészülési időszakban megmutassa miként tudja felkészíteni a csapatot, és itt megállok mert visszhangzik a fülemben azoknak a szava akik azt mondták, hogy Ando megérdemelte volna, hogy eddzen a BL-ben és akikkel nagyon nem értettem egyet, mert hát senki ne kísérletezzen a mi csapatunkon, a mi csapatunk kárára. Talán ez a válasz arra, hogy nem adott a klub több esélyt Trombettának, jó volt amit csinált, szép eredményeket ért el, de mi a garancia arra, hogy egy sikeres felkészülést képes összehozni, inkább tűnjön ismét kegyetlenségnek, de olyan embert hozunk aki láttuk már, hogy képes valamire. És ilyen szemmel nézve igazat kell adjak ismételten a vezetőségnek.
De itt van még a másik gombóc a torkomban, amit nehezen tudok lenyelni: kijátszottuk a szabályzatot - ez olyan, gerinces emberektől távol álló húzás. És még ha félre is tesszük az erkölcsi oldalát és csak a racionális oldalát nézzük, egy olyan helyzetnek tettük ki magunkat, ami igazán nem hiányzott, eddig is mindenki szeme rajtunk volt, hogy mikor és hol hibázunk, hogy lecsaphassanak ránk, de most tálcán tálaljuk fel magunkat. Másfelől meg hiányozni fog az az edző-játékos kapcsolat amire szükség van a jó együttműködéshez, a jó csapatmunkához, a játékosoknak nem lesz könnyű, kihez is forduljanak, ki is az igazi edző? Hazugságban fogunk élni? És van még egy utolsó félelmem: megfelelő-e az Uhrin féle elgondolás a mi latin beállítottságú csapatunknak, majd ez is ki fog derülni.

Tehát ez az adott helyzet, innen kell tovább építeni és csak remélni tudom, hogy jól át van gondolva és mindenre ki van találva a megoldás.

S akkor pár szót az új stábról:
Ales Jindra - vezetőedző, egy fiatal cseh edző, aki alig egy éve vette kézhez edzői igazolványát és akinek semmivel sincs több tapasztalata mint Trombettanak volt mikor átvette a csapatot, annyira nem mond semmit a neve, hogy a Google kereső semmit nem talált vele kapcsolatosan. Előnyére legyen mondva, hogy a sporttanácsadóval ismerik egymást és kettőjük közreműködésében nem lesz nyelvi akadály. Adjuk meg neki a kezdőt illető esélyt.
Dusan Uhrin jr. - szakmai sporttanácsadó, ugyancsak fiatal cseh szakember, aki a Temesvárnál folytatott munkája során komoly, dolgos, meggondolt kiegyensúlyozott viselkedésével tűnt ki és aki soha nem ereszkedett a román futball mélységeinek szintjére, úriemberként viselkedett minden megnyilvánulásakor. Mindezzel nagyon is beleillik abba az imagebe amit magunkénak szeretnénk tudni. Szakmailag elmondhatjuk róla, hogy vezetése alatt sikerült egy ütőképes csapatot összeállítania és a Poli eredményes volt, főleg a nagycsapatokkal elért pozitív eredményei a figyelemre méltóak (kivétel a Dinamo). Ugyanakkor vannak hiányosságai, ide sorolható, hogy első temesvári éve végeztével csapata csak a 6. helyen végzett, valamint az európai porondon alulmaradt a mégiscsak szerény Partizan Belgrad csapatával szemben. A hazai bajnokságban is voltak megmagyarázhatatlan negatív rekordjai csapatának (5-1 a Gaz Metan csapatával Medgyesen, valamint 0-3 a Dinamóval hazai pályán).

Végülis mindent összevetve csak annyit tudok mondani, Isten hozott Ales Jindra, Isten hozott Dusan Uhrin jr., sok sikert a CFR-nél!

Nem fejezhetem be anélkül, hogy ne szóljak ismét pár szót Mister Trombettáról, akit e rövid idő alatt szívünkbe zártunk és aki nevéhez a római győzelem örökké hozzá fog fűződni. Íme számokban az irányítása alatti időszak: Bajnokság - 11 mérkőzésen 21 pont, 6 győzelem, 3 döntetlen és 2 veresség - 16 rúgott gól és 9 kapott gól, valamint két győzelem a kupában. BL-ben 6 mérkőzésen 4 pont, 1 győzelem, 1 döntetlen és 4 veresség - 5 rúgott gól, 9 kapott gól.
Minden jót kívánok neki a jövőben és remélem, hogy a CFR-nél elért eredményei elismerést hoznak számára és megkapja valahol azt az esélyt amit itt már nem kaphatott meg. Grazie Mister.

És végezetül meg szeretném köszönni a temesvári szurkolók jókívánságait és ki szeretném emelni a román sportéletben eddig nagyon ritkán tapasztalt pozitív viselkedésüket. Meglepően sokan kívántak sok sikert régi edzőjüknek valamint új csapatának, ami egy dicséretes, fair-play, igazi erdélyi civilizált hozzáállás. Köszönjük nekik jókívánságaikat és bizakodunk benne, hogy az elkövetkező idényben közösen képviseljük országunkat a BL-ben.

 

január 4.

Boldog új évet mindenkinek!

A harc folytatódik. 2009-be is meg kell nyerjük a bajnokságot, hisz a Bajnokok Ligája visszavár. Anfield Road vagy Camp Nou lehet az idén ősszel a stadion ahova ellátogatunk. Sikeres volt az elmúlt esztendő, jó magasra helyeztük a lécet, nem lesz ezután könnyű túlszárnyalni azt, de maradtak bőven célok előttünk a jövőre is, még annyi minden van amit el lehet érni, például mi lenne ha végre az idén le tudnánk győzni nagy riválisunkat otthonában a Ghencean.

Nem lesz könnyű dolgunk az idén sem, fel vagyunk készülve rá, hogy ismét minden és mindenki ellen kell harcoljunk és most mi vagyunk azok akik be kell hozzuk a lemaradást. Nekünk szurkolóknak feladatunk bíztatni a csapatot, jóban-rosszban mellettük állni, ott lenni velük idegenben is, igazoljuk, hogy mi a lelátók bajnokai vagyunk. Őrizzük meg hírnevünket mint egy civilizált szurkolótábor, aki a látványos futball kedvéért jár a stadionba, emlékezzünk a Stamford Bridgeben megélt hangulatra, mikor ahogy valaki nagyon találóan mondta, nem is stadionban, hanem egy színházi előadáson érezhette magát. Zárjunk ki magunk köréből minden ellenséges és huligán megnyilvánulást, maradjunk kevesebben de tisztán, a fair-play égisze alatt.

Van okunk bizakodni, reméljük az edző körüli huzavona is megoldódik és marad Maurizio Trombetta, mert megérdemel egy lehetőséget, hogy felkészítse csapatát fizikailag is a saját elképzelése szerint és bebizonyítsa, hogy képes motiválni őket a bajnokságban is nem csak az európai porondon.

Kezdődjön tehát az új év! Hajrá CFR!

 

CSEFI (cefi@kvsc1907.ro)