CSEFI gondolatai
Akik még nem ismernék CSEFI a csapat kabalája, a KVSC szüleménye, a galeri hivatalos megalakulásával egyszerre látott napvilágot és a 2007-2008-as téli szünet óta érezte szükségesnek, hogy ő is megszólaljon, elmondja véleményét, mert kezdett nyomasztóvá válni a román sajtó egyoldalúsága, igazságtalansága, a csapat, a klub iránti közgyűlölet, nem tűrhette szó nélkül. ...............
CSEFI egy örök optimista, de ugyanakkor megpróbálja mindig tárgyilagosan és reálisan felmérni a helyzetet és megpróbál objektív maradni, elmondani jót is rosszat is.
Az itt elhangzott vélemények nem a KVSC 1907 Galeri hivatalos álláspontját képviselik.
Ti is írhattok neki, véleményt, ötleteket, kommentárokat a cefi@kvsc1907.ro email címre.
CSEFI minden meccs előtt látható a pálya szélén, buzdítja a szurkolókat.
CSEFI mondta:
2009 decemberi arhívum
2009 augusztusi archívum
2009 június-júliusi archívum
2009 április-májusi archívum
2009 január-márciusi archívum
2008 decemberi archívum
2008 október-novemberi archívum
2008 szeptemberi archívum
2008 augusztusi archívum
2008 június-júliusi archívum
2008 májusi archívum
2008 áprilisi archívum
május 7.
Emlékezzünk! 2008. május 7. Még egyszer köszönjük.
arhívum 2008 május 8május 5.
A helyünk a stadionban van
Szerdán este játssza utolsó "nagy" mérkőzését csapatunk hazai pályán. Bár az idei év messze elmaradt elvárásainktól, mégis a szurkolók helye kint van a stadionban a csapat mellett. Ha nem másért, köszönetképen azért, hogy ebben az idényben olyan csapatokat volt lehetőségünk látni a Fellegvári stadionban mint a Chelsea, az AS Róma és a Bordeaux, hogy az ősszel városunkban először felcsendült a Bajnokok Ligája himnusza.
Mindannyian csalódottak vagyunk, mindannyian többre számítottunk az idén, haragszunk, hibáztatjuk a játékkosokat, hibáztatjuk az edzőket, hibáztatjuk a vezetőséget. Igazunk van, de... az biztos, hogy nem mondhatjuk, hogy egytől-egyig mindenki hibás. Mindenkinek megvan a kedvence, a példaképe, valaki akinek köszönhetően álmodni mertünk nagyokat, valaki aki a megélt örömök hőse a mi szemünkben. Gondoljunk rájuk, ők nem érdemlik meg, hogy a nehéz percekben magukra hagyjuk őket. Szerdán este mindenek előtt a CFR játszik, kedvenc csapatunk, ezért kell kimenjünk a stadionba, ezért kell támogassuk őket.
április 21.
Egy évvel ezelőtt kemény izgalmakat éltünk meg az március-áprilisi hónapokban. Késélen táncoltunk, előnyünk folyamatosan csökkent, mígnem riválisunk elhagyott. Akkor sem ment túl jól a játék, helyzetünk mások botlásától is függött. Kemény harc előtt álltunk. De végül sikerült megnyerni a "háborút". Emlékezzünk egy pillanatra azokra a nehéz napokra... Aztán emlékezzünk május 7-ére. És emlékezzünk a "római vakációra", a londoniak itthoni fogadására. Nem azt mondom éljünk a múltban. De szerencsére van miből erőt meríteni.
Az idén helyzetünk sokkal rosszabbnak tűnik mint volt a tavaly, de akkor sem volt könnyű. Hiányzott akkor is a csapatmunka, sokszor játékosaink egyéni felcsillanásai mentettek meg egy-egy mérkőzést, nincs ez másként az idén sem, elég csak a gólszerzők listájára tekinteni, rengetegen sorakoznak ott egy-két rúgott góllal, ez mutatja, hogy van potenciál, mindig akad valaki aki "megmenti" a mérkőzést és ez nem rossz. Ugyanakkor siralmas az amit az idén tavasszal produkált a csapat. Az edzőváltások egyáltalán nem tettek jót, ennyi forduló után sem alakult ki még egy kép a kezdőcsapatról, a játékos párokról, ugyanakkor vannak olyan játékosaink akiket egyáltalán vagy nagyon keveset volt lehetőségünk a pályán látni. A legjobban sérült a középpályánk, ahol Trica hiányát nem sikerült pótolni, Pereira, Flores és Mara sorra próbára került, de nem hozta meg egyikük sem a várva várt áttörést, véget kellene vetni a kísérletezéseknek, úgy tűnt az utóbbi mérkőzéseken, hogy Culio és Peralta egyidejű részvétele a játékban pozitív eredményt hozott, tartsunk ki emellett. Egykori kemény védelmünk is megtizedelődött a sérülések miatt, talán mostanra a Muresan-Alcantara páros kezd működni, hagyni kellene őket, úgy tűnik Pereira helye mégis inkább a régi kellene maradjon, bal hátvédként hasznosabbnak bizonyult mint középen. És akkor ott a csatársor, a kapu előtti érvényesítéssel is nagy bajok vannak, de itt van a fiatal Traore, aki még ismeretlen ellenfeleink előtt is és akihez Yssouf Koneval párosban nagy reményeket fűzünk. Leghátul a kapusaink egyikéről sem lehet elmondani, hogy mindenkoron megbízunk bennük, vannak nagyon jó de nagyon rossz pillanataik is.
Mindent összevetve egy 4-1-3-2-es felállás tűnik egyedüli nyerő lehetőségnek a következő játékosokkal: Stancioiu (Claro) - Panin (Viera), Muresan, Alcantara, Pereira - Dani - Culio, Peralta, Dubarbier - Yssouf Kone, Traore.
Tekintsünk a legközelebbi mérkőzésre, a tavalyi nagy rangadó az idén kicsit eltörpült, bár mindkét csapatnak most is ugyanolyan fontos a győzelem. Amennyiben sikerül győzni a Ghencean nagy lépést teszünk az első hely felé, ha nem sikerül búcsút vehetünk. E mellett történelmi értékű lenne ez a győzelem, 62 éve győztük le utoljára a Steauat otthonában, 1947 novemberében, mikor a CFR-t Ferar Kolozsvárnak, a Steauat pedig ASA Bukarestnek hívták. Jelenleg nem remekel ellenfelünk sem, lássuk ki tudjuk-e használni az adandó lehetőséget, a motiváció nem hiányzik, a tét nagy. Képesek leszünk-e újra megszólaltatni a Bajnokok Ligája himnuszát városunkban, vagy marad az újonnan Európa Ligue-nek nevezett UEFA, esetleg az sem. Előttünk van még 9 forduló, nagy mértékben rajtunk múlik. Hajrá CFR !!! Juttasátok eszünkbe a BL-t egy színvonalas, kűzdő és sikeres futballal, ha Rómában lehetett.... Bukarestben sem lehetetlen.
CSEFI (cefi@kvsc1907.ro)