CSEFI gondolatai
Akik még nem ismernék CSEFI a csapat kabalája, a KVSC szüleménye, a galeri hivatalos megalakulásával egyszerre látott napvilágot és a téli szünet óta érezte szükségesnek, hogy ő is megszólaljon, elmondja véleményét, mert kezdett nyomasztóvá válni a román sajtó egyoldalúsága, igazságtalansága, a csapat, a klub iránti közgyűlölet, nem tűrhette szó nélkül. Most itt az ideje, hogy magyarul is megszólaljon, a helyzet csöppet sem javult egyes számú közellenség vagyunk és a kemény pszichológiai háborúnak meglett a hatása. ...................................................
CSEFI egy örök optimista, de ugyanakkor reálisan méri fel mindig a helyzetet és megpróbál objektív maradni, elmondani jót is rosszat is.
Ti is írhattok neki, véleményt, ötleteket, kommentárokat a cefi@kvsc1907.ro email címre.
CSEFI minden meccs előtt látható a pálya szélén, buzdítja a szurkolókat.
CSEFI mondta:
2009 decemberi arhívum
2009 augusztusi archívum
2009 június-júliusi archívum
2009 április-májusi archívum
2009 január-márciusi archívum
2008 decemberi archívum
2008 október-novemberi archívum
2008 szeptemberi archívum
2008 augusztusi archívum
2008 június-júliusi archívum
2008 májusi archívum
2008 áprilisi archívum
szeptember 28.
Péntek este a Dr. Constantin Radulescu stadionban megtartottuk a főpróbát. Úgy néz ki a kórus összehangolódott. Első mérkőzésünket játszottuk telt ház előtt a kibővített stadionban és egyértelműen nem az ellenfél szimpatizánsaival telt meg a stadion. Mindannyian tudjuk gyerekcipőben járunk még a szurkolás terén, nagyon sok a tennivaló, hogy oda jussunk, hogy a játékosok igazán érezzék a közönség erejét, szárnyakat adjon nekik a lelátó, de péntek este pontosan ez történt. A galeri és az I.-es tribün között már hagyományosan jó a kapcsolat, a CFR-VICTORIE skandálások mindennaposak, most volt az első alkalom kipróbálni ugyanezt az új II.-e tribünnel és az eredmény hátborzongatóan szép volt. Zengett a stadion. És ezzel az új lelátó életre kelt, közösen az I.-es tribünnel és a peluzákkal olyan nyomást gyakoroltak az ellenfélre amit mindeddig csak irigyelni tudtunk más csapatoknál. Most már csak tovább kell nőni és szerdán itt az alkalom, lesz kiről példát venni, a Chealse szurkolóktól van mit tanulni, de ugyanakkor bizonyítani is lesz kinek, bizonyíthatjuk, hogy úgy ahogy csapatunkat komolyan veszik, tisztelik már ellenfeleik, úgy mi is felnőttünk hozzájuk.
Arról ugye nem kell sokat magyarázni mit érez Csefi a kabalababa mikor Scolari mester azt nyilatkozza, hogy "ha megver a CFR, helyzetünk bonyolulttá válhat". Maga a tény, hogy gondolatában megfordul ilyesmi, büszkeséggel tölt el minket.
A XX. században az évszázad mérkőzését számunkra magyarok számára 1953. november 25-én játszották Londonban. Nekünk kolozsváriaknak vitathatatlanul szerdán jött el a XXI. évszázad mérkőzése. A római bravúrt követően sokkal merészebben állunk hozzá ehhez a mérkőzéshez, de azért ne lőjünk túl a célon ez nem azt jelenti, hogy csak a győzelem a megengedett a fiúk számára. Amiben mindannyian bízunk az egy méltó harc, egy méltó helytállás és titkon egy újabb "meglepetés". FORZA CFR !!!
szeptember 27.
A Fellegvári katlan
Lehet-e majd egyszer így nevezni stadionunkat? Nagyon hosszú út áll még előttünk, de fordulóról-fordulóra történnek események amelyek bizonyítják, hogy lehetséges a Fellegváron is mesés hangulatot teremteni. Első feltétel adott, 20.000 ember hangja mértékekkel több mint 10.000 ember hangja. A stadion akusztikája is más így, hogy elkészült az új lelátó. Második feltétel már régen adott, a csapat küzdő, harcos támadó játéka sok hívet szerzett a klubnak. A média ellenszenve is segített abban, hogy mindannyian bizonyítani akarjunk, bizonyítani és hallatni hangunkat, túlharsogni a rosszalló megjegyzéseket. Péntek este a morajlás messze hangzott, a csapat nevét skandáló tömeg ereje érződött a gyepen is. Szép volt, nagyon szép. Tisztelet a közönségnek, hogy nem csak fotelből nézi a meccset, hanem meg is éli azt, részese a csodának. Tisztelet a kolozsvári közönségnek, hogy habár sokan előrelátták Semedo kifütyölését, ez nem történt meg, egy nagyon kis hányadot leszámítva, volt játékosunkat tapssal fogadták és búcsúztatták, úgy ahogy azt megérdemli az aki tett valamit ezért a csapatért és akit az élet tovább sodort tőlünk.
És akkor, ha már a közönségről beszélünk, említsük meg a közönség azon részét akik kicsit másként járnak ki a stadionba, mint a tömeg nagyrésze. Ők a GALERI. Mit is fed ez? Azon személyek gyülekezetét akik nem egyszerű szemlélői kívánnak lenni egy mérkőzésnek, hanem teljes mértékben részesei. Ugyanúgy mint mindenki más, ők is azért választják péntek, szombat vagy vasárnap este a stadiont programnak, mert egy színvonalas, szemet gyönyörködtető mérkőzést szeretnének látni, de ugyanakkor ők úgy érzik, hogy mindehhez a show-hoz személyesen is képesek és akarnak is hozzájárulni. Vállalják azt, hogy 90 percen keresztül állva szurkolnak és pihenés nélkül énekelnek és tapsolnak, buzdítják a csapatot és ezáltal hozzásegítik őket a győzelemhez. Ez nem egy kötelesség, ezt mindannyian választották és ha valaki úgy gondolja, hogy ő mégsem ezt akarta, hanem kényelmesen, "csendben", nyugodtan szeretne végignézni egy mérkőzést, bármikor megteheti akár otthon a TV előtt akár a stadion szép új lelátóján. De az a maroknyi tömeg aki a galeri szektorába vett magának bérletet, a galeri közbenjárásával, galeri tagnak vallja magát és él az ezzel járó juttatásokkal (jelentsen ez csak egy sálat, sapkát, pólót, vagy egy számára biztosított jegyet), az a szurkoló feladatának kell érezze azt, hogy része legyen a koreográfiának, figyeljen oda mi történik a lelátón, mikor emelik fejük fölé a sálakat, mikor lengetik a sálakat, mikor mit énekelnek, és kövesse mindezt lelkesedéssel, nem muszájból, vagy nem azért mert valaki ezt követeli meg tőle. Mi nem szurkolók vagyunk csak, mi GALERI vagyunk, nekünk feladatunk van, rólunk kell példát vegyen egy egész stadion, mi kell a hangadók legyünk, mi kell felélesszük a játékosokat egy-egy bekapott gólt követően, vagy egy elpuhult játék közben. Mi nem csak szórakozni járunk a stadionba, hanem szórakoztatni is, mindazokat akik néznek minket. Nincs szebb mint egy összehangolt galeri. Nincs szebb mint amikor meggyszín bordóban tündököl a galeri szektor és mind a katonák a sorban, úgy díszelegnek a fejünk fölé emelt CFR emblémás sálak. Ezért én, Csefi, a kabalababa felkérek mindenkit gondolja át magában mit is szeretne tenni meccs közben ülni, magozni, társalogni vagy torka szakadtából buzdítani és ezáltal segíteni csapatát.
Rómában egy csöppnyi kolozsvári csoport mely elveszett a gigantikus stadionban, képes volt hallatni a hangját. Igaz másnap mind rekedtek voltak, de azért tették meg azt a majdnem 2000 km-t, hogy hallassák hangjukat, hogy egész Európa tudja a CFR 1907 nincs egyedül, mögötte állnak a szurkolói és ha a csapat képes meglepetéseket okozni játékával, akkor ők is képesek torkuk szakadtából kiabálni, énekelni. Tekintsük példának a római esetet, buzdítsuk egyként, összehangolva csapatunkat. HAJRÁ CFR!!!
szeptember 17.
Bocsássatok meg, hogy nem tudok mondani semmit ma, egy nappal az első BL szereplés után. Egyszerűen, nem voltam felkészülve erre. Tudtam volna mindenféle bíztatót mondani ha kikapunk, tudtam volna örülni ha döntetlent érünk el, de így, egyszerűen elvágták a hangom.
Kavarog a fejem, forog velem a világ, össze vagyok zavarva, egyszerre mindenki szeret, mi vagyunk az ország büszkesége, honosítani mindenkit, nemzeti válogatottba az összes CFR-essel. Az eddig csak "CFR-es játékosok" vagy "kolozsvári játékosok"- ként emlegetett fiaink hirtelen az "ők fiaik" lettek a tegnaptól, a mi Edi Stancioiunk most már a "nemzeti válogatott kapusa"-ként van emlegetve...... meglepő a hirtelen váltás.
Az igaz elismerés jólesik, utoljára májusban hallottunk pozítivumot csapatunkról, vezetőinkről, de az is csak három napig tartott. Az őszinte szavakat megköszönjük, a kétszínűséget nem díjjazzuk.
Egy egyszerű "bocsánat minden gyalázó szóért" is megtette volna.
szeptember 17.
NEM ÁLOM VOLT, VALÓSÁG ! ! !
Addig ismételgessük amíg elhisszük, MEGVERTÜK OTTHON AZ OLIMPOCON A RÓMÁT. Nagyok vagyunk. Nagyok vagytok fiúk !
szeptember 16.
Újabb fordulóponthoz érkeztünk a klub, a csapat és valamennyiünk életében. Ma este a Stadio Olimpico di Roma hangszóróiból felcsendül a Bajnokok Ligája himnusza és csapatunk ott fog állni szemtől szemben egy, a labdarúgás neves európai képviselőjévelvel. Mi szúrkolók pedig mellettük, a stadion lelátóin vagy itthon a TV képernyők előtt, olyan érzelmi állapotban amilyenben CFR szurkoló még nem találta magát. Bajnokság, Kupa, Intertoto, UEFA, mind magas rangú vetélkedők, de a Champions League... mindent felülmúl.
Sokak szeme lesz most rajtunk, lehetőségünk van bebizonyítani, hogy értékes csapatunk van, tudjuk jól, hogy ellenfeleink sokkal tapasztaltabbak ezen a téren, de .... a labda, az kerek.
A CFR ma Róma kapuit döngeti......HAJRÁ CFR !!! FORZA CFR !!!
CSEFI