CSEFI gondolatai
Akik még nem ismernék CSEFI a csapat kabalája, a KVSC szüleménye, a galeri hivatalos megalakulásával egyszerre látott napvilágot és a téli szünet óta érezte szükségesnek, hogy ő is megszólaljon, elmondja véleményét, mert kezdett nyomasztóvá válni a román sajtó egyoldalúsága, igazságtalansága, a csapat, a klub iránti közgyűlölet, nem tűrhette szó nélkül. Most itt az ideje, hogy magyarul is megszólaljon, a helyzet csöppet sem javult egyes számú közellenség vagyunk és a kemény pszichológiai háborúnak meglett a hatása. ...................................................
CSEFI egy örök optimista, de ugyanakkor reálisan méri fel mindig a helyzetet és megpróbál objektív maradni, elmondani jót is rosszat is.
Ti is írhattok neki, véleményt, ötleteket, kommentárokat a cefi@kvsc1907.ro email címre.
CSEFI minden meccs előtt látható a pálya szélén, buzdítja a szurkolókat.
CSEFI mondta:
2009 decemberi arhívum
2009 augusztusi archívum
2009 június-júliusi archívum
2009 április-májusi archívum
2009 január-márciusi archívum
2008 decemberi archívum
2008 október-novemberi archívum
2008 szeptemberi archívum
2008 augusztusi archívum
2008 június-júliusi archívum
2008 májusi archívum
2008 áprilisi archívum
augusztus 31.
Köszönet a bajnoki címért és a kupáért, kívánunk további sikereket az életben
Megtörtént aminek meg kellett történnie. Betelt a pohár, vagyis inkább már kicsordult, mert betelni rég betelt, talán még a tavalyi szezon vége előtt, csak akkor a sors végül sikeresen kihörpintett belőle az utolsó pillanatban. Paradox módon Ioan Andone - az edző, aki a klub legnagyobb sikereit érte el - lett az egyedüli, akit az utóbbi években kifütyöltek a stadionban. Most felháborodásukban fogtak össze a nézők és előbb csak páran kiabáltak be enyhén rosszalló vagy cinikusan poénos jelszavakat, mind: "csendet kérünk, gondolkodik Andone", majd keményebbre váltva az edző lemondását kérte a tömeg. És nem köpönyegforgatás ez, sokan voltak akinek a szívébe soha nem sikerült belopnia magát, legyen ez nem tagadott örök Dinamós elkötelezettsége miatt (az ilyenfajta hűség és konzekvencia amúgy nagyon dicséretes), vagy egyebbek miatt.
Sokan állították, hogy tavaly az őszi fordulóban a csapat még a Bergodi hatása alatt állt az vitte előre, aztán a téli szünet után mikor Didi lesérült s Fabbiani nem találta a helyét, elkezdett döcögni minden. A szerencsén is múlott, hogy megnyertük a bajnokságot és részben a Dinamo-Steaua mérkőzésen (talán itt érzelmileg közrejátszott valamit Ando Dinamos múltja). Igazából a most lezárt krízis a Ghencean kezdődött. Akkortól voltak az edzőnek egyesek számára érthetetlen lépései, mint Dorsinnak az erőltetése 10 fordulón keresztül, úgy hogy nem volt egyáltalán meggyőző. Aztán csak ő tudja mirefel került konfliktusba az ősszi legjobb két játékossal, Fabbianival és Semedoval (akik inkább más csapatot választanak). Lehet nem hiába nevezte őt Dorsin "old-fashion trainer"-nek, amivel annyira felbosszantotta az edzőt, hogy hirtelen nem lett többet szüksége rá a csapatban. Ki tudja megérteni, hogy mikor egyértelműen nem ment a játék, mégis miért csak a 75. percben végezte el az első cserét? Sok játékost tett vakvágányra anélkül, hogy esélyt adott volna nekik: Oliveira, Manuel Jose, Gabi Muresan, Panin, Deac, Anca, Nuno Claro. Volnának még más gondok, de hadd ne mossuk a szennyesünk publikusan. De nézzük a dolgok jó oldalát is, voltak páran akiknek bizalmat szavazott és esélyt adott és bizonyítottak mint Dubarbier és újabban Peralta.
Nem akarunk háládatlanok lenni, nevét belevéste a klub történelmébe, pont úgy mint Sunda aki az ő időszakában az akkori idők legnagyobb teljesítményét érte el és visszahozta a csapatot az elsőosztályba, Ando is megtette a magáét, de csak eddig szólt a küldetése, köszönjük Neki. De a továbbiakban előre kell tekinteni.
Andone mérlege la CFR-nél: 47 mérkőzés 29 győzelem 11 döntetlen 7 veresség (beleértve a bajnokságot a kupameccseket és az UEFA kupát).
Tudjuk egy új edzőnek nem lesz könnyű dolga, nyakunkon a BL és az idő nagyon rövid, az is nyilvánvaló, hogy ez a bajnokság elúszott, de legalább megadatik a remény, egy szebb jövőre. Hajrá CFR!
augusztus 27.
Eljött végre ez a pillanat is, holnap nagy nap a CFR életében illetve a szurkolói életében, megtudjuk kik lesznek az ellenfeleink, május 7.-e óta várjuk ezt a napot. Mindenkinek van egy elképzelése egy preferáltja, most minden kiderül.
Ezekben a napokban azzal kellett volna foglalkozzunk, hogy találgassuk kik lesznek az ellenfeleink, álmodozzunk, merjünk nagyot álmodni, tanulmányozzuk a lehetséges ellenfelek csapatait, a városokat ahova majd elutazunk követve kedvenceinket a nagy meccsekre. Mindehelyett kicsit magunkba roskadva próbáljuk kiheverni a hétvégék csalódásait és keressük a hibást, vádaskodunk és fenyegetőzünk. Mindezek természetes emberi reakciók, senki nem szeret veszíteni, de....bízzunk, bízzunk a vezetésben, eddig bizonyítottak, minden lépésükkel előre haladt a csapat, most sem tévedhetnek ekkorát, s ha mégis tévednek remélhetőleg nagyon rövid időn belül rá fognak jönni. De ez nem bojkottok, tüntetések vagy bekiabálások miatt fog megörténni. Persze, hogy haragszunk, persze, hogy mindent másként csinálnánk, lehet igazunk van, de nem a mi feladatunk döntést hozni. Az tény, hogy a fiúk nagyon gyengén játszanak mostanában, mind egyénileg mind csapatban, az is igaz, hogy úgy tünik nagy a fejetlenség, hiányzik valami, reméljük mihamarabb megkerül a gyógyír.
Aki szurkolónak tartja magát az a csapat mellett áll jóban - rosszban, együtt büszkélkedik és együtt szégyenkezik a csapattal és ha kedvencei egy hullámvölgybe jutnak még hangosabban buzdítja őket, eszükbe juttatja, hogy mire képesek, felidézi a korábbi győzelmek hangulatát. Legyünk ilyen szurkolók most ezekben a napokban, segítsük a csapatot lábra állni, nagyon fontos, hogy a Bajnokok Ligája mérkőzésig összeszedje magát a gárda.
Azok a szimpatizánsok meg, akiket csak a hírnév vonzott, akik azt hitték, hogy csak győzelmeket fognak majd látni, azok gondolják végig kicsit, hogy mit is jelent számukra a foci, miért szeretik a labdarúgást? Nem azért mert egy küzdelemmel teli csapatjáték, amelyben a csapat érdek fontosabb az egyéni sérelmeknél, amelyre az egységben az erő szlogen nagyon ráillő, nem pont azért szép mert kiszámíthatatlan, megvan benne a lehetetlennek tűnő helyzetekből való fordítás lehetősége? Küzdjünk együtt, fordítsunk együtt.
Ne feledjük, nehéz helyzetekben mutatkoznak meg az igazi értékek. Akik meg nem állják meg a helyüket, mert túlnőtt rajtuk a helyzet, idővel lemorzsolódnak.
augusztus 18.
Valami megmozdult
A tegnap este mindannyian kicsit szomorkásan hagytuk el a stadiont, mi történik a csapatunkkal, itthon még nem sikerült az idén egy gólt sem rúgni, pedig a közönség igazán megérdemelné. Gondolom mindenkinek feltűnt, eddig mindkét hazai meccsen teltház volt, tehát van igény, a város lakói magukénak érzik a csapatot, látni akarják őket játszani és nincs annál természetesebb, hogy gólt szeretnének látni.
A tegnapi szerény mérkőzés végső hajrájában történt valami csodálatos. Gondolom sokan felkapják most a fejüket mit láthattam én, mert a tegnap semmi olyan nem történt a pályán amire ez a jelző ráillene. De nem is a pályán történt, hanem a lelátón. Volt még hátra vagy öt perc, hajtott a csapat, keresték a gólt és jött egy ígéretes szabadrúgás. És ekkor a tömeg megmozdult, az addig háborítatlanul magozók felálltak az "A" tribünben, a "B" tribünben és a "P2"-ben, és harsogták a csapat nevét, nem kellett galerivezér hozzá, nem kellett koreográfia, legjobb karmester Stancioiu kapus volt, jelezte, szükség van a segítségre, a 12. játékosra és a közönség buzdított, nem csak a galeri énekelt torkaszakadtából. Hihetetlenül bíztató jelenet volt, sajnos még eredmény nélküli, de érződött, a tömegnek van ereje, hajthat, lökhet előre egy támadást. Csak meg kell érezzük az ízét ennek a pezsdítő hangulatnak.
De, hogy ne csak a rózsaszínű jeleneteket vegyük észre, az fájdalmas volt, hogy ezt követően, mikor a mérkőzés még nem volt lefújva, még szükség lett volna erre a hajtó erőre amit közönségnek neveznek, sokan elindultak hazafelé, letörve nem várták meg a meccs végét, feladták.
Szóval még sok minden van amit tanulni, addig amíg felnövünk, de valami megmozdult...
CSEFI