CSEFI mondta:
2010. augusztus 22.
CSEFI
(cefi@kvsc1907.ro)
A VÍZ SZALAD, A KŐ MARAD!
Nem először állunk ebben a helyzetben és nem is utoljára.
Megaláztatás.... igen az, egy újonc csapattól 3-0-ra kikapni egy bajnokcsapatnak, az. És emlékezzünk még pár szégyenletes kudarcra: Anorthosis Famagusta 1-3 (2007.08.16); Pandurii 1-2 (2008.04.06); vagy itthon a Iasi-al 0-0 (2008.08.29), Andonenak ez volt az utolsó mérkőzése; U Craiova 4-1 (2009.03.22); De emlékezzünk mások kudarcára is: AS Roma 1-2 (2008.09.16). Ez mind része a futballnak, el kell viseljük ha ennek a sportnak vagyunk a rajongói. Senki nem ígérte azt, hogy mindig csak győzelmek lesznek, mindig szépen játszik a csapatunk, mindig igazságosak a bírók, mindig büszkék lehetünk játékosainkra. De ez nem ok arra, hogy bemocskoljuk magunkat, szitkozodjunk törjünk-zúzzunk. Legalábbis, ha civilizált szurkolóknak tartjuk magunkat. Éppen ezért elvárjuk magunktól és társainktól, hogy sem "muie"-zás sem hurrogás ne jellemezze viselkedésünket, bármennyire csalódottak is lennénk. És jogosan vagyunk csalódottak, nem értjük az edzőt, aki felkészítette a csapatot, magyarázatot várunk, mitől kimerültek, fáradtak a játékosok az alig elkezdődött bajnokságban. És nem értjük a játékosokat sem, akik pár hete minden alkalommal azt ígérik ez volt az utolsó gyenge meccs, összeszedik magukat, megmutatják mire képesek, hisz ők a legjobbak, legügyesebbek, bajnokok, kupagyőztesek. Aztán semmi, csak apatikus szaladgálás vagy helyesebben andalgás, meg durva sportszerűtlen játék. Mi pedig várunk és várunk és szégyenkezünk és reménykedünk és dühösek vagyunk és értetlenek és tehetetlenek. De megéltünk már hasonlót, kiabáltuk már "mondjon le az edző" és küldtek már el nem egy edzőt hasonló helyzetben, Andonét, Uhrint, Conceicaot. S mégis a helyzet minden alkalommal megismétlődött, kísértetéjes ez a "déjà vous" érzés. Kérdéseket vet fel bennünk. Lehet hibáztunk mindannyian, mi is a szurkolók, a vezetőség is. Az orrunknál fogva vezettek? Nem véletlen, hogy úgy vált el a vezetőség edzőktől, hogy nem velük van baj, csak valami változás kell a csapatnak, sokkolni kell őket, fel kell ébreszteni őket, ezért a váltás. Szóval ezt az utat kipróbáltuk, végigjártuk és körbevezetett, visszahozott oda ahonnan elindultunk. Máshol kell keresni a megoldást. Elméletek vannak, a döntés annak a kezében van akinek mindent köszönhetünk és aki bizonyította eddig, hogy tudja mit miért tesz. Bízunk benne, az összes információ birtokában jól fog dönteni. Nekünk nem marad más mind kiállni a csapat, a klub, a színek mellett, mert bármi történik is, bárki megy is, bárki jön is, mi maradunk. A vádaskodás nem vezet sehova. Mindegyik edző megtette a tőle telhető legjobbat, mindegyikkel értünk el emlékezetes sikereket, aki ezek után becsméreli az edzőket, az magát minősíti, aki meg a játékosok miatt nem akar többet a stadionba jönni, mert azt hiszi, hogy ő győztes meccsekre fizetett csak elő mikor bérletet váltott, az üljön otthon, nincs szükség rá.
Az utolsó itthoni megaláztatás a Pandurii nevéhez fűződik 2008.04.06-án, 1-2-re kapott ki a csapat, mégis az idényt bajnokként zárták.
Itt van egy fénykép annak a meccsnek a végéről. Legyőzve bár, szégyenkezve, de mégis elénk álltak a játékosok. Ezt várjuk el tőlük mindenekelőtt, vállalják tetteiket. Aki tiszta lélekkel harcol és elbukik az nincs mit szégyenkezzen, bátran kiállhat a szurkolók elé, megtapsolják. 